Utolsó frissítés: 2008.10.02.
Lezárult a Túzok LIFE program
2008. szeptember 26-án tartották meg a Kiskunsági Nemzeti parkban a Túzok LIFEprogram záró sajtóeseményét. Az alkalomra készített háttéranyagot az alábbiakban olvashatják.
>>

Végéhez érkezik a Túzok LIFE program
A több éves munka után, most egy sajtóeseménnyel zárják a Túzok LIFE programot a résztvevő munkatársak. Az esemény tervét itt szeretnénk bemutatni, a későbbiekben még írunk az eseményről.
>>

Nyár a túzoklakta területen – július (Lóránt Miklós beszámolója)
Ebben az időszakban jellemzően kisfiókás korú, illetve nagyobb fiókákkal mozognak a tojók. Még mindig veszélyesek a mezőgazdasági munkák, mert sok fióka lelapul a veszély közeledtével, míg a tojó elmenekül.
>>



Hírek

Élőhelyfejlesztések a Hortobágyon 2006-ban
2008.01.28.

Régen várt összegzést tehetünk közzé a honlapon. Elkészült a fotókkal illusztrált, élőhelykezelési fejlesztésről szóló beszámoló.

2005. évvégére lezárultak a LIFE program részét képező földvásárlások a Hortobágyon. Ennek keretében a kitűzött cél megvalósult. A tervezett földterületeket (Nagyiváni puszta 100 ha, Disznórét 80 ha) Nagyiván térségében néhány ha-t, Disznóréten pedig 16 ha-t meghaladóan sikerült a HNPI vagyonkezelésébe átvenni.

A folyamatosan, részben magángazdálkodók, részben a HNPI által művelésben tartott szántókon kívül újra művelésbe kerültek a korábban felhagyott szántók Borzas puszta térségében. Ezekkel együtt 8, többé – kevésbé különálló – egybefüggő szántó, 232 ha kiterjedésben nyújt a túzokok számára kedvező élőhelyi feltételeket.

Az 5 – 10 éve elcsapott szántók újbóli művelésbe állításának célja:
- a túzok egész éves életciklusához igazított biztonságos és kedvező szántóföldi élőhelyek kialakítása,
- a szántók „széthúzása”; összeköttetés a nagyiváni szántók irányába, ezáltal a puszták (Borzas, Nagyiván, Zám) belső, túzokok által kevésbé használt térségei felé húzni az állományt,
- a szántók relatív hiánya.


Égetés, mint élőhelykezelés


A füves puszták természetes szukcessziós folyamatainak egyik meghatározó eleme a tűz. Hazai szinten még a múlt évtizedben is általánosan elterjedt volt a tüzek káros hatásainak hangsúlyozása, ugyanakkor kevesen említették, hogy ennek előnyei is lehetnek. A Hortobágyon különösen az 1982 – 1995 közötti száraz periódusban voltak gyakoriak a tüzek. De az utóbbi évtizedben is jutott belőlük.

A legelők nagy részének alullegeltetettsége a túzokok hortobágyi dürgőhelyeit is jellemzik.
Az égetés előtt a terület tűzvédelmi kaszálósávval lett körbehatárolva.
A feladat megvalósítása november 10-én történt.

A tűz elérte célját, az egykori túzokdürgőhely újra rövidfüvű élőhellyé alakult át.

A felületes, futótűz jellegű égés természetvédelmi szempontból az ideális tüzek közé sorolható. A tűz foltosan, talajt és a fűzsombékok gyökérzetét kímélve égett, nem tett kárt a talaj magkészletében és gerinctelen élővilágában sem. Mikromozaikos élőhelyszerkezetet alakított ki a homogén növénytársulásokban. Az alacsony társulásokat (pl. bárányparéjos szikesek) nem érintette a tűz, amiben a napközben megélénkülő szélnek is hatása lehetett. A területen az égetés időpontjában gerinctelenek már nem voltak.


Villanydrót


A HNPI földkábelezési programjáról részletesen olvashat a http://www.hnp.hu/78-304.php weblapon.

Ez a tevékenység (az ott mellékelt térkép alsó részén jelölt szakaszon) közvetlenül is érintette a túzokokat.