Utolsó frissítés: 2008.10.02.
Lezárult a Túzok LIFE program
2008. szeptember 26-án tartották meg a Kiskunsági Nemzeti parkban a Túzok LIFEprogram záró sajtóeseményét. Az alkalomra készített háttéranyagot az alábbiakban olvashatják.
>>

Végéhez érkezik a Túzok LIFE program
A több éves munka után, most egy sajtóeseménnyel zárják a Túzok LIFE programot a résztvevõ munkatársak. Az esemény tervét itt szeretnénk bemutatni, a késõbbiekben még írunk az eseményrõl.
>>

Nyár a túzoklakta területen – július (Lóránt Miklós beszámolója)
Ebben az idõszakban jellemzõen kisfiókás korú, illetve nagyobb fiókákkal mozognak a tojók. Még mindig veszélyesek a mezõgazdasági munkák, mert sok fióka lelapul a veszély közeledtével, míg a tojó elmenekül.
>>



Hírek

Élõhelyfejlesztések a Hortobágyon 2006-ban
2008.01.28.

Régen várt összegzést tehetünk közzé a honlapon. Elkészült a fotókkal illusztrált, élõhelykezelési fejlesztésrõl szóló beszámoló.

2005. évvégére lezárultak a LIFE program részét képezõ földvásárlások a Hortobágyon. Ennek keretében a kitûzött cél megvalósult. A tervezett földterületeket (Nagyiváni puszta 100 ha, Disznórét 80 ha) Nagyiván térségében néhány ha-t, Disznóréten pedig 16 ha-t meghaladóan sikerült a HNPI vagyonkezelésébe átvenni.

A folyamatosan, részben magángazdálkodók, részben a HNPI által mûvelésben tartott szántókon kívül újra mûvelésbe kerültek a korábban felhagyott szántók Borzas puszta térségében. Ezekkel együtt 8, többé – kevésbé különálló – egybefüggõ szántó, 232 ha kiterjedésben nyújt a túzokok számára kedvezõ élõhelyi feltételeket.

Az 5 – 10 éve elcsapott szántók újbóli mûvelésbe állításának célja:
- a túzok egész éves életciklusához igazított biztonságos és kedvezõ szántóföldi élõhelyek kialakítása,
- a szántók „széthúzása”; összeköttetés a nagyiváni szántók irányába, ezáltal a puszták (Borzas, Nagyiván, Zám) belsõ, túzokok által kevésbé használt térségei felé húzni az állományt,
- a szántók relatív hiánya.


Égetés, mint élõhelykezelés


A füves puszták természetes szukcessziós folyamatainak egyik meghatározó eleme a tûz. Hazai szinten még a múlt évtizedben is általánosan elterjedt volt a tüzek káros hatásainak hangsúlyozása, ugyanakkor kevesen említették, hogy ennek elõnyei is lehetnek. A Hortobágyon különösen az 1982 – 1995 közötti száraz periódusban voltak gyakoriak a tüzek. De az utóbbi évtizedben is jutott belõlük.

A legelõk nagy részének alullegeltetettsége a túzokok hortobágyi dürgõhelyeit is jellemzik.
Az égetés elõtt a terület tûzvédelmi kaszálósávval lett körbehatárolva.
A feladat megvalósítása november 10-én történt.

A tûz elérte célját, az egykori túzokdürgõhely újra rövidfüvû élõhellyé alakult át.

A felületes, futótûz jellegû égés természetvédelmi szempontból az ideális tüzek közé sorolható. A tûz foltosan, talajt és a fûzsombékok gyökérzetét kímélve égett, nem tett kárt a talaj magkészletében és gerinctelen élõvilágában sem. Mikromozaikos élõhelyszerkezetet alakított ki a homogén növénytársulásokban. Az alacsony társulásokat (pl. bárányparéjos szikesek) nem érintette a tûz, amiben a napközben megélénkülõ szélnek is hatása lehetett. A területen az égetés idõpontjában gerinctelenek már nem voltak.


Villanydrót


A HNPI földkábelezési programjáról részletesen olvashat a http://www.hnp.hu/78-304.php weblapon.

Ez a tevékenység (az ott mellékelt térkép alsó részén jelölt szakaszon) közvetlenül is érintette a túzokokat.