Ebben az idõszakban jellemzõen kisfiókás korú, illetve nagyobb fiókákkal mozognak a tojók. Még mindig veszélyesek a mezõgazdasági munkák, mert sok fióka lelapul a veszély közeledtével, míg a tojó elmenekül.

A lapuló fiókákat nagyon nehéz, szinte lehetetlen megtalálni, így ilyenkor könnyen elkaszálhatják õket. Ez még mindig nem volt röpképes, pedig 6 hétnél öregebbnek ítéljük a korát. Az ilyen nagyságúak jól mozognak, de repülni még nem tudnak; és a mellékelt példa szerint még mindig inkább a lelapulásos technikát választják a veszély elkerülésére.
A múlt héten találtuk ezt a fiókát, amikor kaszálás elõtti területeket vizsgáltunk át a kaszagépek elõtt. A tojó felugrása után 20-30 perc intenzív keresés után lett meg, amikor a véletlennek köszönhetõen egyik munkatársam észrevette. Ez a fióka szerencsésnek mondható, igyekszünk minden potenciális helyet elõre átvizsgálni, de nyilvánvalóan nem lehetünk ott mindenhol.

Tehát még korántsem tekinthetõ lezártnak a költés és a vele kapcsolatos munkák, a fiókák teljes röpképességééig még van mire figyelnünk nekünk és gazdálkodóknak egyaránt.
Mostanában erre a problémára próbáljuk felkészíteni a gépkezelõket, a tojásos fészkek megtalálása és bejelentése ehhez képest gyerekjáték.

A kakasok a dürgés után megkezdték a vedlést a nem költõ, vagy fészekaljuk pusztulása miatt "gyászoló" tojókkal együtt. A téli nagy csapatok "felduzzasztása" gyakorlatilag ettõl az idõszaktól számítható.